A monolit

 
Értékelés:
(0 szavazat)

Különböző korokban, civilizációkban és földrajzi helyeken találhatjuk meg az ehhez hasonló építészeti formákat. Ezeken a formákon keresztül az ember egyetemes mitológiai megértést fejezett ki: az alsó és a felső szintek összekapcsolását, a földit az égivel, az idővel rendelkezőt az örökkévalóval.

Azt, ami összekapcsolja az eget a földdel. Hívták Axis Mundinak, világtengelynek is, melyen keresztül el lehetett jutni az égbe, egy fa, egy lépcső vagy egy hegy megmászásával.

A régi kelták számára az erdő volt a természetes templomuk, melynek szimbolikus központja a tisztás volt, ahol kapcsolatba léptek a szenttel. Számukra a tölgyfa jelképezte a tudást. Az északi mítoszokban Yggdrasil, a nagy kőris volt a szent hely, ahol az istenek összegyűltek, és meghatározták a világ sorsát. Afrikában a tekintélyes Baobab fákat természetes oltároknak tekintették, ahol áldozatokat és szertartásokat mutattak be a szellemeknek. A Fuji hegy ősidők óta a világ tengelyét jelképezte a japán kultúrában. Mezopotámiában mesterséges hegyeket építettek, melyeket zikkurátoknak neveztek, és úgy tekintettek rájuk, mint az istenek lakhelyére. Az ősi Egyiptomban az egyetlen kőtömbből kifaragott obeliszkekre úgy tekintettek, mint megdermedt napsugarakra, mint a világ szent központjaira. Az ősi alkimisták smaragtáblája ezt mondja: "Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd."

Weöres Sándor pedig ezt írja: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."

márc. 23, 2015
Tovább a kategóriában: « A kapu A kút »