A csarnok

 
Értékelés:
(0 szavazat)

Az emberek életük bizonyos, nagyon különleges pillanataiban rendkívüli tapasztalatokat élnek át. Néha ezek a tapasztalatok olyan mély értelmet nyernek, hogy képesek arra, hogy teljességgel megváltoztassák ezen emberek vagy közösségek, akár egész népek életét.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az ember megjelent a bolygón, elkezdett olyan helyeket létrehozni, ahol akár egyedül, akár másokkal együtt kapcsolatba tudott lépni egy felsőbb valósággal. Az ókortól egészen napjainkig ezen különleges építmények nagy változatosságot mutatnak alakjukban és méretükben. A külső formákon túl, melyek az adott korra és kultúrára jellemzőek, mindezen építmények ugyanazt a keresést, ugyanazt a szükségletet, és talán ugyanazt a tapasztalatot fejezik ki.

A parkokban épülő csarnokok félgömb alakúak. Olyan teret alkotnak, melyben mindenki, legyen akár hívő, akár nem, jól érezheti magát, és összpontosíthat a belső világára. A csarnoknak négy bejárata van, szimmetrikusan elhelyezve, melyek a különböző utakat jelképezik ugyanahhoz a tapasztalathoz.

A csarnok formája a tibeti mandalákra vagy a délamerikai őslakosok által használt „Andok keresztjére” emlékeztet. A csarnok üres, félgömb alakú tere elősegíti a mély, belső tapasztalatokat. Ez a forma segít az energia összpontosításában és abban, hogy kapcsolatba lépjünk a mindannyiunkban lakozó szentséggel.

A csarnok megfelelő hely a ceremóniákhoz és a meditációhoz: különösen ahhoz, hogy felébresszük a belső erőt, és a szeretteink felé irányítsuk.

jún. 11, 2015