Halottak napja a magunk módján: közös emlékezés, sztorizgatás szeretteinkről, akik már nincsenek itt velünk ebben az időben és ebben a térben. Mik azok a jó dolgok, amikre az életükből emlékezünk, és milyen tulajdonságaikat hordozzuk magunkban?

Gyertyagyújtás a monolitnál, az "Útmutatás a belső úthoz" olvasása, lakmározás - ezek lesznek a programok a jelenlévők igényei szerint.
Ha szeretnél, hozz egy fényképet arról, akire halottak napján emlékezel.
A közös lakomához édes és sós finomságokat szívesen fogadunk.

"És nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája. Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel.
A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli és nagy egészre, s azon is túlra…"
Pilinszky János