1999 | Silo beszéde a Humanista Mozgalom 30. évfordulóján

 
Punta de Vacas, Argentína, 1999. május 4. Punta de Vacas, Argentína, 1999. május 4.

Kedves Barátaim!

Újra itt vagyunk! Itt ma együtt ünneplünk néhány barátunkkal, akik a tevékenységünk kezdete óta velünk vannak, olyanokkal, akik szimpatizálnak a javaslatainkkal vagy csak érdeklődnek tevékenységeink iránt, és másokkal is, akik nem régen csatlakoztak hozzánk, hogy velünk tartsanak a Föld emberivé tételének nehéz munkájában. 

Egy olyan világ emberivé tételében, amely ellentétes irányba halad a törekvéseinkkel, és napról napra embertelenebbé válik.

Először is, tekintettel azokra, akik nem ismerik javaslataink és tevékenységeink gyökereit, helyénvalónak érezzük, hogy kifejtsünk néhány leegyszerűsített gondolatot, melyek képet adnak azokról a körülményekről, melyekből ez a gondolati és cselekvési áramlat kiemelkedett, és amely elsőként harminc évvel ezelőtt ugyanezen az elhagyatott helyen került bemutatásra a nyilvánosság előtt.  

A 60-as években jártunk. A második világháború barbársága már régen véget ért, és a világ egyes pontjain a gazdasági újjáépítés és a társadalmi újraszervezés folyamata zajlott. A háborús konfliktusok mégis folytatódtak, az éhezés és az egyenlőtlenség óriási méreteket öltött, és a tömegpusztító képesség korlátlanul növekedett. A világ kétpólusúvá vált, és mindkét pólus úgy hitte, hogy a fegyverkezési verseny szükséges ahhoz, hogy elkerülhető legyen az ellenfél agressziója. Így a bolygó megoszlott két olyan ideológia között, melyek alkalmasak voltak arra, hogy a hatalom eszközéül szolgáljanak, de arra nem, hogy megértsék az adott történelmi pillanatot. Még kevésbé értették azt a folyamatot, ami felé sodródtak. A civilizáció válsága, ami ebben a korszakban kezdett megmutatkozni, nem volt új jelenség, inkább egyszerű folytatása és súlyosbodása ugyanazoknak a tényezőknek, melyek a korábbi szörnyűségek és a világ katasztrófák bekövetkeztéhez vezettek. Az általános nyugtalanság ezen légkörében tűntek fel a 60-as évek ifjúsági mozgalmai. Közöttük egy kis csoport, amely erről a vidékről kiindulva kiterjedt a világ távoli pontjaira. 

Ez a csoport ott, ahol létrejött nem fejezhette ki magát szabadon, mivel ekkor már kezdtek megjelenni a diktatúrák. Amikor a kis csoport tagjainak harcos tevékenysége nyomán szükségessé vált, hogy javaslataikat szélesebb körben tegyék ismertté, egy olyan konfliktus robbant ki, mely sok fiatal későbbi bebörtönzéséhez és száműzetéséhez vezet. Róluk szeretnénk megemlékezni most: bátor chilei és argentin fiatalokról, akik végül - száműzetésben – felépítették ezt, az akkor születőben lévő mozgalmat. Szeretnénk külön megemlékezni azokról az első spanyol, olasz, és amerikai tagokról is, akik szolidárisan befogadták a száműzötteket. Ma sokan jelen vannak ezek közül a régi barátok közül, akiket temérdek közös tapasztalat köt össze. Legmelegebb üdvözletünket küldjük mindnyájuknak. 

De folytassuk a történetet. A 70-es években kezdett kialakulni A közösség az emberi fejlődésért nevű szociális és kulturális szervezet, melyet pár évvel később az ENSZ is elismert. Ebben az időben születtek meg a tanítások pontosabb paraméterei, és körvonalazódni kezdtek a jellemzői ennek az újfajta mozgalomnak, melyet már nem lehetett összetéveszteni más spontán csoportokkal, melyek ekkor már a hanyatlás és a felbomlás szakaszába értek. A Közösség az emberi fejlődésért (az a szervezet, aminek emblémája egy háromszög egy körben) megalakulásával számos klub, kulturális csoport, társadalmi, szomszédsági és civil szerveződés kezdett megjelenni. Így kezdett fokozatosan kialakulni ez a Humanista Mozgalom, és mindmáig különböző megnyilvánulásokon keresztül terjeszkedik, a karibi országokban és Afrikában beindított írás-olvasást oktató kampányoktól a közegészségügyi munkáig, melyben orvosok, természetgyógyászok és önkéntesek dolgoznak, sok akadállyal küszködve ugyan, de fantasztikus szellemben, a világ különféle pontjain. Ez a Humanista Mozgalom, melynek társadalmi és kulturális tevékenységei annyira változatosak, a 80-as évektől kezdődően politikai pártokat is létrehozott. A 90-es évekre a mozgalom már eléri fogalmi érettségét, és magát Egyetemes Humanizmusként vagy Új Humanizmusként határozza meg, ami alapvetően különbözik a régi humanizmusoktól, melyekhez nem fűzi sem eredetbeli, sem ideológiai kapcsolat. Most, 1999-ben pedig már a mozgalom készen áll, hogy átfogó kiértékelést készítsen arról, hogy mit tett az első lépések óta, és igyekszik meghatározni stratégiáját a következő évszázadra. 

Bemutató történetünk befejezéseképp elmondhatjuk, hogy ezt a mozgalmat nem egy behatárolt politikai akció, nem is egy társadalmi akció vagy kulturális tevékenység határozza meg, hanem egy ötletrendszer és egy viselkedési mód. Legegyszerűbben, ennek a mozgalomnak a legáltalánosabb javaslatai a következők: 

Először: az emberi lény központi értéknek tekintése. Azaz, semmi sem állhat az ember felett, és egyik emberi lény sem állhat a másik felett. Másodszor: hirdeti minden ember egyenlőségét, ezért azon dolgozik, hogy túlhaladjon a törvény előtti egyenlőség formalitásán, egy olyan világ felé, ahol mindenki számára biztosítottak az egyenlő lehetőségek. Harmadszor: elismeri a személyes és kulturális sokszínűséget, és így kihangsúlyozza minden nép jellegzetességeit, elítélve mindenféle megkülönböztetést, mely gazdasági, faji, etnikai és kulturális különbözőségekből ered. Negyedszer: támogatja az összes olyan irányzatot, mely a tudás fejlődését segíti elő, a gondolatra ráerőltetett korlátokon túlra, mely korlátok olyan elfogadott előítéleteken alapulnak, mint az abszolút és megváltoztathatatlan igazság. Ötödször: hirdeti az ötletek és hitek szabadságát, és végül visszautasítja az erőszak minden formáját, tudva azt, hogy a fizikai erőszak nem az egyetlen formája az erőszaknak, hanem létezik gazdasági erőszak, faji erőszak, vallási erőszak, erkölcsi és lelki erőszak is, melyek mindennapos példák és a bolygó minden régiójában jelen vannak. 

Ezek a javaslatok – az emberi lény központi értékként való elfogadása, mindenki számára egyenlő feltételek biztosítása, a sokszínűség elismerése és a megkülönböztetés visszautasítása, a gondolat szabadságának elősegítése és a harc az erőszak minden formája ellen - jellemzik legáltalánosabban gondolatainkat és cselekedeteinket. Ugyanakkor ezek a javaslatok egy életstílusban nyilvánulnak meg valamint egy olyan, másokhoz való hozzáállásban, ami a legfőbb erkölcsi értéket foglalja magába, amelyet a következő szavakkal fejezhetünk ki: "Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak!"

Végül ki kell hangsúlyoznunk, hogy ennek a hozzáállásnak a következménye az, hogy a társadalom minden területén részt veszünk annak érdekében, hogy megvalósítsuk a már említett javaslatokat. 

Az, hogy a tőlünk telhető legnagyobb energiával és kitartással vegyünk részt a kultúra, a társadalom és a politika területén, nem pusztán a mozgalom egy javaslata, hanem azon kritikus kor szükséglete, amelyben élünk.

Mondhatjuk, hogy minden egy végtelen hatalommal rendelkező és erőszakos rendszer kezében van, és hogy a siker a korruptaké és a hozzá nem értőké. De ahelyett, hogy ez a tény arra vezetne bennünket, hogy megalázott és alárendelt szerepünket elfogadjuk, át kell alakulnia egy olyan alapvető mozgatórugóvá, mely arra ösztönöz bennünket, hogy megváltoztassuk a közügyek jelenlegi állapotát.

Másrészről kihangsúlyozzuk a személyes és a személyek közötti dimenziót is, mely bár nem elválasztható a társadalmi környezettől, létezésünk magvát alkotja. A személyek közötti kapcsolatok mára a végletekig megromlottak és az érzéketlen erőszak növekedését jelzik. Ennek következtében a „te” jelentősége, és a „mi” szolidaritása eltűnőben van, és az egyén nem talál kiutat elszigetelődéséből, szédült zavarodottságából. Ezzel kapcsolatban újra meg kell erősítenünk, hogy minden emberi lénynek joga van az élet értelméről, a szeretetről, a barátságról kérdezni … mindarról, ami költészet és nagyság az emberi létezésben, és amit egy ostoba és materialista kultúra megpróbál lealacsonyítani, mindent a hamis értékek és a szétesés felé vonszolva. 

Ebben a helyzetben, amelyben élünk egy antihumanista kultúra átmeneti győzelmét fedezzük fel, és kijelentjük a bukását azon ideáljainknak, melyek nem tudtak megvalósulni. De a ma győztesének nincs biztosítva a jövője, mert szerte a világon egy új szellemiség kezd kifejeződni: ez nem a babona szellemisége, nem is az intolerancia szellemisége, nem a dogma szellemisége, nem is a vallási erőszak szellemisége, nem az ódon táblák vagy idejétmúlt értékek súlyos szellemisége, . Ez egy olyan szellemiség, mely felébredt mély álmából, hogy az embereket újra táplálja a legjobb törekvéseikben

Ha ma ki kell jelentenünk bukásunkat, azt is ki kell hirdetnünk, hogy egy új civilizáció van születőben, az első világméretű civilizáció az emberiség történelmében. És ezért az a válság, mely most folytatódik vagy amely a közeljövőben fog elérkezni, minden nyomorúsága és szerencsétlensége ellenére azt fogja szolgálni, hogy áthaladjunk az emberiség ezen történelem előtti, utolsó korszakán. És mindenki el fogja dönteni, hogy követi ezt a változást vagy sem, és mindenki felismeri majd, hogy keresi vagy sem az életének egy mély átalakítását.  

Ezen a 30 éves évfordulón szeretném a legmelegebb üdvözletemet küldeni a többszázezer barátunknak szerte a világon és ugyanakkor barátian köszönteni mindazokat, akik ma itt velünk vannak.

Békét erőt és örömet mindenkinek!

(Az egeret a CC ikon fölé mozgatva lehet kiválasztani a magyar nyelvű feliratot.)

Teljes nyomtatható változat

Megjelent: 992 alkalommal