A Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjai, melyek az öt kontinens több mint ötven helyszínén megtalálhatók, egy újfajta spiritualitás és szellemiség közvetítésének központjai. Ez a szellemiség az emberi lényt tekinti a legfőbb értéknek, és elutasítja az erőszak és a megkülönböztetés minden formáját. Itt senkit nem kérdezünk a személyes hitéről, meggyőződéséről – a cél az, hogy egyéni és közös elmélkedések, tapasztalatok során kapcsolatba tudjunk lépni a bennünk és másokban lévő örömmel, jósággal és erővel.
A Parkok az emberi szellem mély tereibe való belépés kapui. A témák, amelyeket tanulmányozunk, a gyakorlatok, amelyeket végzünk és a közös találkozóink, elvonulásaink célja, hogy kapcsolatba kerüljünk a tudat ezen különleges régióival, és megtapasztaljuk azt, ami szent bennünk és körülöttünk. Meditációink és ceremóniáink során olyan transzcendens tapasztalatok felé törekszünk, amelyek választ adhatnak a halállal és az élet értelmével kapcsolatos kérdéseinkre, és amelyekből inspirációt és hitet meríthetünk a bennünk és a körülöttünk lévő szenvedés legyőzéséhez.
A Parkok zarándokhelyek is azok számára, akik a hétköznapok sodrásából kilépve elmélkedni szeretnének az életük, a cselekedeteik és a kudarcaik értelméről. A Parkokat Silo tanításai ihlették, és a Silo Üzenete körül alakult közösségek, valamint az egyetemes humanizmus nevű irányzat szervezeteinek tagjai hozták létre és működtetik.
A Parkok sokak számára mélyen lévő, szellemi tájak fizikai megnyilvánulásai. A Parkokban található szimbólumokat különböző kultúrák ihlették. Olyan tapasztalatokat jelenítenek meg, melyek bár minden kultúrában és korban máshogyan fejeződtek ki, mégis közösek, és mindannyiunk számára hozzáférhetők. Úgy hisszük, hogy az emberi szellem ezen különleges, átalakító erejű tapasztalatainak erősödése új sprituális horizontot hozhat létre a világban, ami egy egyetemes emberi nemzet megszületése felé vezet minket.
A Park nyitott mindenki számára, aki közel érzi magához a szellemiségét és törekvéseit. Mindennap délelőtt 10 óra és este 8 óra között látogatható. A személyesmunka-központban szálláshelyeket tartunk fenn azok számára, akik többnapos szemináriumokon, elvonulásokon vesznek részt, illetve azoknak, akik többnapos személyes elvonulásra érkeznek a Parkba. Minden esetben szükséges szállást foglalni a weboldalon keresztül, és egyeztetni a Park működtetőivel.
A Park nem rendezvényhelyszín, nem folytat kereskedelmi tevékenységet, az épületek nem kiadók.
A kapunk sintoista ihletésű. A tradicionális japán kapuk (torii) a sintó szentélyekbe való belépést jelezték. Mint minden kapu, és különösen a szent helyek kapui, ez is egy szimbolikus határ. Felébreszt egy belső hívást, hogy átlépjünk a világi térből a szent térbe, a hétköznapok „külső” teréből a „belső” világ, a csend, a visszavonulás és az elmélkedés terébe. A kapun való áthaladás „állapotváltozást” idéz elő. A mi kapuink ezeknek az ősi hagyományoknak a folytatása.
A monolithoz hasonlatos építészeti formák szintén megtalálhatók különböző kultúrákban és civilizációkban. Ezeken a formákon keresztül az ember egyetemes mitológiai megértést fejezett ki: az alsó és a felső szintek, a földi és az égi, az idővel rendelkező és az örökkévaló elválaszthatatlanságát.
Ennek a kapcsolatnak a szimbóluma az axis mundi (világtengely), a sámán világfa, a magyar égig érő fa, a kelták természeti szentélyeinek, az erdők tisztásainak közelében található tölgyfa, az északi mitológiák hatalmas kőris fája, az Yggdrasil (ahol az istenek összegyűltek és meghatározták a világ sorsát) vagy az afrikai majomkenyérfák oltárai. Az ókori egyiptomi obeliszkeket és piramisokat megdermedt napsugaraknak tekintették, melyek a világ középpontját jelképezték, amely egyesíti ez eget és az isteneket a földdel. A Fudzsi hegy ősidők óta a világ tengelyét jelképezte a japán kultúrában. Mezopotámiában mesterséges hegyeket építettek, melyeket zikkuratoknak neveztek, és úgy tekintettek rájuk, mint az istenek lakhelyére.
A mi Parkjainkban egy rozsdamentes acél oszlop teremti meg ezt az alapvető fontosságú tengelyt, és rögzíti az adott Park létrejöttének időpontját.
Minden ember életében vannak különleges, inspirált pillanatok, rendkívüli megsejtések vagy megértések. Néha bizonyos tapasztalatok olyan mély értelmet nyernek, hogy képesek teljességgel megváltoztatni egyének, közösségek vagy akár egy egész nép életét. Az emberi lény mindig is keresett vagy kialakított magának olyan tereket, amelyek kedvező feltételeket biztosítanak az efféle egyéni vagy közösségi tapasztalásoknak. Ezek az épületek és helyszínek formájukban és méretükben nagy változatosságot mutatnak a különböző kultúrákban és korszakokban.
A Parkokban található meditációs csarnokok félgömb alakúak, belül teljesen üresek, és a bennük lévő padok körben helyezkednek el. Ez a tér vallástól és hittől függetlenül mindenki számára alkalmas arra, hogy elcsendesedjen, és a belső világa felé forduljon. A csarnoknak négy bejárata van, melyek szimmetrikusan helyezkednek el, és védettek a külvilágtól. A négy bejárat az ugyanahhoz a tapasztalathoz vezető különböző utakat jelképezi. A csarnok alaprajzának formája a tibeti mandalákra és a dél-amerikai őslakosoknál ismert „Andok keresztjére” emlékeztet. Ugyanez az alapforma megfigyelhető rengeteg dómnál és sok ortodox templomnál is. A csarnok gömbalakja segít a bennünk lévő energia összpontosításában. A csarnok ideális környezetet teremt a Silo Üzenete című könyvben található közösségi ceremóniákhoz is, különösen a belső erővel való munkához, és ahhoz, hogy ezt az erőt a Jóllét ceremónián vagy a kéréseinken keresztül a szeretteink felé irányítsuk.
A teremtésről szóló legendákban és számos, az univerzum eredetéről szóló mítoszban a víz az élet forrása: táplál, életet ad, megtisztít, hatására újjászületünk. Sok kultúrában a vizek az ősanyagot jelképezik, melyből minden születik, és ahová minden visszatér. A Parkokban található kutak jellegzetes alakját a hindu oltárok jóni-lingamja ihlette, mely arra emlékeztet minket, hogy az élet a női és a férfi princípium egyesüléséből jön létre. Ebben az erőteljes szimbólumban a két pólus kiegészíti egymást, egységet alkot, és így válik az energia, az élet forrásává. Emlékeztet minket arra, hogy mindnyájan kapcsolatba léphetünk ezzel a teremtő erővel.
A faragott, vésett kőtáblák hagyományosan az adott kor jelentős történelmi eseményeinek állítottak emléket, például a sumér, az egyiptomi és a maja kultúrában. A Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjaiban az emléktáblákon azoknak a nevei találhatók rozsdamentes acélba vésve, akik hozzájárultak az adott Park létrehozásához.
Van egy másik sztélé is Parkban, amelyen Silo tanításainak sarokköve, A szenvedés gyógyítása című beszéd olvasható. Egy ilyen emléktábla található az argentínai Punta de Vacasban is, az andokbeli Aconcagua hegy lábánál lévő Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjában, mely annak a beszédnek állít emléket, melyet Silo első nyilvános szereplésekor mondott el 1969-ben.
A Parkban található műhely a tűz mesterséghez kapcsolódó munkáknak ad otthont. Az itt végzett tevékenységek az ember és a tűz kapcsolatát, és az emberi tudat a tűz megismerésén, „megszelídítésén” és használatán keresztüli fejlődését követik végig.
Ebben a központban olyan szemináriumokat és találkozókat tartunk, melyek önmagunk mélyebb megismeréséhez és megértéséhez visznek közelebb. Az épület olyan egyéni vagy közösségi elvonulásoknak, elmélkedéseknek és más közösségi eseményeknek is helyet ad, melyek elősegítik a fejlődésünket.
A tanulmányi központot a Silo által inspirált Iskola mesterei használják, akik a négy úttal, a négy diszciplínával – az energia, a szellem, az anyag és a forma – kapcsolatos tanulmányokat és kutatásokat folytatnak.
