A mikebudai park egyike a több mint 50 hasonló parknak. Európában, Afrikában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában működnek hasonló szellemi központok, zarándokhelyek, melyek a békét és az erőszakmentességet hirdetik, és amelyek az emberek belső keresését segítik.

Az emberek életük bizonyos, nagyon különleges pillanataiban rendkívüli tapasztalatokat élnek át. Néha ezek a tapasztalatok olyan mély értelmet nyernek, hogy képesek arra, hogy teljességgel megváltoztassák ezen emberek vagy közösségek, akár egész népek életét.

A teremtésről szóló legendákban és számos, az univerzum eredetéről szóló mítoszban a víz az élet forrása: a víz táplál, életet ad, megtisztít, hatására újjászületünk...

Különböző korokban, civilizációkban és földrajzi helyeken találhatjuk meg az ehhez hasonló építészeti formákat. Ezeken a formákon keresztül az ember egyetemes mitológiai megértést fejezett ki: az alsó és a felső szintek összekapcsolását, a földit az égivel, az idővel rendelkezőt az örökkévalóval.

A mi kapuink sintoista ihletésűek. A tradicionális japán kapuk a sintó szentélyekbe való belépést jelezték. A kapuk egy határt jelölnek, két teret választanak el egymástól: a külvilág, a hétköznapi élet, a zaj terét választják el a belső világ, a csend, a visszavonulás és az elmélkedés terétől.