Kútavatás, beszéd

 
2013. szeptember 14.

Kedves Barátok!

Köszönjük, hogy itt vagytok ma velünk, hogy együtt ünnepeljük a mikebudai kút felavatását. 

 

Azoknak, akik nem ismerik még a Tanulmányozás és Elmélkedés Parkjait el kell mondanunk, hogy jelenleg több mint negyven ilyen park létezik a világban, és mindegyik parkban hasonló szimbólumok épülnek: a monolit, a kút, a csarnok, a kapu, az emléktábla és a különböző épületek, amelyek a tanulmányozást és az elmélyülést szolgálják. 

Ez a kút egy stilizált ősi szimbólum, gyökerei az ősi Indiába nyúlnak vissza. A hindu kultúrában jóni-lingamnak nevezik, Siva isten és Shakti istennő, a férfi és női princípium egyesülését jelképezi. A Kút tehát részben tisztelgés azok előtt, akik megelőztek minket, és ebben a formában tovább adták a jövőnek tapasztalataikat ezzel a szent egységgel.

Ebben az erőteljes szimbólumban kiegészíti egymást ez a két elv, és így válik az alkotóerő, az energia, és az élet forrásává.  A Silo által inspirált Parkokban újra alkottuk ezt a szimbólumot, mely ehhez a teremtő energiához kapcsolódó belső tapasztalatainkat jeleníti meg. Emlékeztet minket arra, hogy mindnyájan kapcsolatba léphetünk ezzel a hatalmas belső erővel, melynek felébresztése és irányítása által megtapasztalhatjuk a tudat inspirált állapotait.

A kút ünnepe tehát az élet ünnepe, az energia ünnepe, a nemiség szentségének ünnepe, és azoké a legszebb emberi érzéseké, tapasztalatoké és szent állapotoké, amelyek ehhez a központhoz kapcsolódnak. 

A kút születése sokunk számára különleges élmény volt. Az egy hét intenzív, örömteli munka, együtt gondolkodás és inspirálódás mély töltéssel és a legszebb érzésekkel ruházta fel a parknak ezt a szegletét.

Elgondolkodtam azon, mennyire különös emberek vagyunk, akik ezt a betonból készült, egyesek számára talán teljesen jelentéktelen kutat ilyen törődéssel és szenvedéllyel építjük, és ennyi mindent képesek vagyunk megélni általa. Rájöttem, hogy mennyire megváltoztunk, és mennyire gyorsan változik a világ, hogy az erőfeszítéseink olyan dolgokra irányulnak, amelyek a megfoghatatlan, de megsejthető, "mély jelentések világából" származnak. A parkok, a kéréseink, a ceremóniáink és a cselekedeteink által ezek a jelentések testet öltenek a "fizikai világban", hogy utat nyissanak az emberiségnek a szenttel való kapcsolat felé. 

Felismerem, hogy két világban élünk egyszerre: az egyik, amelyik letűnőben van, kiüresedett, egyre távolodik az emberi lény valódi szükségleteitől, és végső korszakában azzal riogat, hogy a katasztrófa szélére sodorja az emberiséget. De van egy másik világ, amely már feltűnőben van és jeleket küld. Ez az új világ megmutatkozik mindazokon keresztül, akik megnyitják a szívüket egy a bensőnkből érkező, új kinyilatkoztatás felé, amely megvilágítja az emberi lény számára az élete értelmét. 

Biztosra veszem, hogy – még ha nem is értjük pontosan miért – ezek az emberek megerősítést kapnak keresésükben, ha időről időre eltöltenek néhány percet ebben a csendes, árnyas ligetben, isznak a kút vizéből, elmélkednek inspiráló formáján és megsejtik jelentését. 

Köszönet a mikebudai barátainknak, akik részt vettek és támogatták a kút megépítését, a Casa Giorgi-i barátainknak az inspirációért, Nicholasnak, aki végtelenül türelmes és bölcs mesterként kísérte végig az építés folyamatát. Köszönet mindazoknak, akik a világ többi parkjában azért tevékenykednek, hogy megnyissák a jövőt emberi lény számára. És legfőképp köszönet Silónak, aki éppen három éve távozott egy másik időbe és térbe, de azóta is kísér és mélyen inspirál minket. A mai napon is érezzük a jelenlétét, ahogy más szeretteinkét is, akik együtt ünnepelnek velünk.

Megjelent: 1560 alkalommal