A Silo Üzenete c. könyv bemutatása

 
2010. szeptember 26.

"Bízunk benne, hogy a világ olyan irányba változik, hogy a következő kiadást már egy könyvkiadó segítségével, jóval nagyobb példányszámban publikálhatjuk, és így a művet valódi jelentőségével összhangban, jóval szélesebb körben terjeszthetjük."

A 2010. szeptember 26-iki Tiszteletadás és spirituális nap keretében elhangzott szöveg.

Kedves Barátok!

Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak Silo Üzenetének illetve az Üzenethez fűzött megjegyzések legújabb kiadásához. Sajnos nem tartozunk köszönettel egyetlen könyvkiadónak sem, hiszen egyikük sem vette gondozásába Silo Üzenetét, s így az végül magánkiadásban jelent meg. Bízunk benne, hogy a világ olyan irányba változik, hogy a következő kiadást már egy könyvkiadó segítségével, jóval nagyobb példányszámban publikálhatjuk, és így a művet valódi jelentőségével összhangban, jóval szélesebb körben terjeszthetjük. 

Kétségtelen, hogy Silo Üzenete valódi dimenziójának megértése még várat magára. Tolmácsolása, fordítása nem kis feladat tehát, de a könyv egyik fordítójaként bízom benne, hogy ez a legújabb fordítás segíteni fogja a mélyebb megértést. Ezzel semmi esetre sem akarom azt sugallni, hogy a szöveg megértése pusztán a használt nyelvezeten múlna. Ez nem így van. A következőkben röviden szeretnék arról beszélni, hogy az én meglátásom szerint miről szól Silo Üzenete, és mi segíti megértését.

A mű három részből áll. Ezek „A könyv”, „A tapasztalat” és „Az út”. A könyvet, mely Belső tekintet címen már régóta ismert, először a 90-es évek elején olvastam, amikor először kerültem kapcsolatba a Humanista Mozgalommal és Silo írásaival. A könyv címének értelmezésére itt nem térnék ki, azt a Megjegyzések Silo Üzenetéhez című írásban maga a szerző csodálatosan magyarázza. A napokban megpróbáltam visszaemlékezni arra, hogy mit értettem meg a könyvből annak idején, és arra jutottam, hogy valószínűleg semmit, egyetlen gondolatot sem. Mégis fel tudtam idézni egy érzést, amit a könyv keltett bennem, és aminek nagy jelentőséget tulajdonítok. Ez egy nagyon furcsa érzés, amit Silo írásaival, beszédeivel és a személyével kapcsolatban azóta is gyakran éreztem. Ez pedig az, hogy valahonnan nagyon, nagyon messziről jön. Mintha Silo Üzenete egy, a mindennapitól távoli frekvencián szólna, amire a hétköznapi zajok, érdekek, elvárások és illúziók miatt nehéz ráhangolódni. Mégis, akiben van valamiféle nyitottság, időnként meghallja a sok más csatornán át ezt a nagyon távoli hangot, és valamiféle vonzódást érez, még akkor is, ha racionálisan nem tudja ezt megmagyarázni. Azóta sok embernél figyeltem meg hasonló jelenséget, és beszélgettem is velük erről. Aztán bizonyos pillanatokban ez a frekvencia felerősödik, s ilyenkor egyszercsak mély felismerésként jelentkezik a mondanivaló. Ez utóbbi velem először 1997-ben történt meg.

De miről is szól a könyv? Silo az I. Fejezetben, az „Elmélkedés” címűben lényegretörően, egyszerű nyelvezettel foglalja össze a könyv célját:

1. Itt arról szólunk, hogyan lehet az értelemürességet értelemmé és teljességgé változtatni.
2. Itt öröm lakozik; a test, a természet, az emberiség és a szellem szeretete.
3. Itt elvetjük az áldozatokat, a bűntudatot és a túlvilággal való fenyegetőzéseket.
4. Itt nem állítjuk szembe egymással az evilágit és az örökkévalót.
5. Itt a belső felismerésről szólunk, melyhez mindenki eljut, aki gondosan elmélkedik, alázatosan keresve.

Tehát rögtön az első fejezetben kiderül, hogy a könyv nem mindenkinek szól. Azok számára lehet érdekes, akiket olyan témák foglalkoztatnak, mint az Élet Értelme, az evilági és az örökkévaló, illetve azoknak, akik az értelemürességet valamilyen módon felismerték az életükben és keresik az abból való kiutat. Életünk nem minden pillanata alkalmas arra, hogy ezekkel a témákkal valódi mélységben foglalkozzunk. Csak néha nyílik alkalom erre, mikor hirtelen elhalkulnak a zajok és a mélyből feltörnek az életre és a létezésre vonatkozó legalapvetőbb kérdések. Az életről, a halálról, arról, hogy kik vagyunk és hová tartunk...

A következő fejezet, melynek címe a „Megértésre való hajlandóság”, figyelmeztet azokra a hozzáállásokra, amelyek nehezíthetik a megértést, illetve javaslatot tesz arra, hogyan közelítsük meg a könyv által bemutatott témákat: mély és sietség nélküli elmélkedésre hív.

A III. fejezet címe „Az értelemüresség”. Ezekkel a felismerésekkel indul a leírása annak a mély személyes tapasztalatnak, amely a legmélyebb sötétségből a fényességhez vezet. Egy paradoxonnal kezdődik: Sok nap kellett ahhoz, hogy felfedezzem a követkző nagy ellentmondást: azok, akik kudarcot hordoztak a szívükben, ki tudták vívni a végső győzelmet, azok pedig, akik győzedelmesnek érezték magukat, lemaradtak az úton, szétfolyó és kiégett élet tengődő növényeiként.

Itt tehát a kudarc, amitől annyira rettegünk, s amit mindenki igyekszik elkerülni és eltitkolni, úgy jelenik meg, mint az átmeneti értelmeken túli, mélyebb értelemhez és felismerésekhez való eljutás előfeltétele. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb kudarc, ami az embert érheti, maga a halál, legalábbis akkor, ha azt úgy tapasztalja, hogy azzal minden véget ér. A könyvben kifejtésre kerülő személyes tapasztalat első napjának legfontosabb felismerése ez: nincs értelem az életben, ha minden a halállal végződik.

Ha a halállal minden véget ér, akkor a hétköznapi túlélést biztosító, átmeneti értelmeken túl nem létezik valódi értelem az életben, akkor minden viszonylagos. S mivel nem tudjuk, mi történik a halál után, hiszen ezzel kapcsolatban csak hiteink vannak, kérdéses, hogy van-e értelme az életnek.

Mindez azonban mélyebb elmélkedést kíván, hiszen itt a tanítás egy központi témájáról van szó.

A következő, a IV. fejezet a „Függőség”, ez a második nap. Ez azoknak a tényezőknek a leírása, amelyek korlátozzák az embert a szabad cselekvésben és a szabad választásban. Ebben a fejezetben folytatódik, és elmélyül az értelemüresség alapállapota.  

1997-ben abban a bizonyos pillanatban először alakult úgy az életem, a belső világom, hogy a könyvből valamit mélyebb szinten megérthessek. Ekkor történt, hogy az „Értelemüresség” és a „Függőség” fejezetei mélyen megrendítettek. Hirtelen ami addig csak gondolatok halmaza volt, most tapasztalattá vált. Sok-sok ismétlődés után, amit a kapcsolataimban és a különböző életterületeken megéltem, végül felismertem kudarcomat, azt, hogy mindazok a dolgok, amiknek az életemet szenteltem, célok, amiket el akartam érni, a dolgok, amikről úgy gondoltam, hogy majd boldoggá tesznek, amiktől féltem, hogy elveszítem vagy sohasem szerezhetem meg, a halállal a semmibe vesznek. Felismertem, hogy ha a halálon túl nincs semmi, akkor nincs semmi értelme az életnek, mindegy, hogy ez a halál ma vagy száz év múlva következik be. Ha azonban van valami a halálon túl, akkor az élet értelme csakis annak függvényében magyarázható. Felismertem továbbá, hogy amit teszek, nem szabadon teszem, hanem belső és külső kényszerek által, „s még ha az egyik dolog átmenetileg jobb is, mint a másik, végeredményben nincs jobb vagy rosszabb”. És végül felismertem, hogy mindez nem csak velem történik, hanem mindazokkal, akik körülöttem élnek. Ettől kezdve az Üzenet ezen része egy tapasztalat volt számomra. Mélyen hálás voltam mindazonak, akik lehetővé tették, hogy megismerjem ezt a tanítását.. A Belső tekintet című könyv és Silo többi írása innentől új értelmet kapott számomra. Azt reméltem tőlük, hogy választ kaphatok általuk a számomra legfontosabb kérdésekre.

A következő, az „Értelem megsejtése” című részben már olyan intuíciók és inspirációk jelennek meg, melyekről Silo az imént látott „Tapasztalat” c. videóban is részletesen beszél.

1. Néha előre láttam olyan eseményeket, melyek később bekövetkeztek.

5. Néha végtelen öröm ragadott el.

6. Néha elöntött egy teljes felismerés.

7. Néha egy mindent felölelő, tökéletes egyesülés ragadott magával.

8. Néha, véget vetve az ábrándozásnak, a valóságot új módon láttam.

Stb.

Ezek azok az intuíciók, amelyeket azt hiszem, mindannyian ismerünk, és amelyek felett olykor könnyedén átsiklunk, olykor pedig úgy érezzük, hogy általuk kapcsolatba kerülünk valami mély, különleges, a normálistól eltérő valósággal. A könyv kiemelt jelentőséget tulajdonít ezeknek a jelenségeknek, melyek valami értelem lehetőségét sejtetik. A fejezet végén ez áll:

… világossá vált számomra, hogy ezen tapasztalatok nélkül nem léphettem volna ki az értelemürességből.

Ezek a megsejtések, még ha nem is juttatnak el bizonyosságokhoz, olykor igen szuggesztívak és képesek arra, hogy az értelemüresség állapotából kivezető, új távlatokat nyissanak az élet értelmének keresésében.

Innen haladunk tovább az „Álom és Ébredés” című fejezethez, amely a valós felébredés szükségét és lehetőségét hansúlyozza. Ez a fejezet az állítja, hogy általában alszunk. Nem csak akkor, amikor csukott szemmel mély álomban vagyunk, hanem akkor is, amikor azt hisszük, hogy ébren vagyunk. Ábrándozás állapotának hívja a hétköznapi tudatszintet, amiben általában éljük az életünket. Sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy fel kell ébrednünk, de csakis tapasztalatok által ismerhetjük fel azt, hogy amit általában látunk, valójában inkább a félálomhoz vagy az álomhoz hasonlít. Ez a felébredés az, ami véglegesen megnyitja a kapukat egy új valóság felé. A könyv így fogalmaz:

„Az ébrenlétnek van egy valódi formája: az, amely oda vezetett, hogy mélyen elmélkedjek az eddig elmondottakról, és amely ezenfelül megnyitotta azt a kaput, melyen át felfedezhettem minden létező értelmét.”

A VII. fejezettől kezdve foglalkozik a könyv az Erő jelenségével, amely központi helyet foglal el az Üzenetben. Az erő, azaz a pszichofizikai energia megismerése és irányítása a kulcs, az eljárás, amely által olyan tapasztalatokhoz juthatunk, amelyek már túlmutatnak az értelem megsejtésén, és az értelem bizonyosságához vezetnek el.

„Az Energia megnyilvánulásai” fejezet így ír erről:

„Ez teljességgel megváltoztatta a mindennapi, egyszersmind a halál utáni életről vallott nézetemet. Ezen gondolatok és tapasztalatok révén fokozatosan elvesztettem a halálban való hitemet, és azóta nem hiszek benne, ahogy az élet értelmetlenségében sem hiszek.”

A könyv gyakorlati útmutatót ad az Erővel kapcsolatos tapasztalatok megszerzéséhez a XV. fejezetben.

A testben keringő energia irányítása tehát az, ami végül elvezet azokhoz a transzcendens vagy ha úgy tetszik, misztikus tapasztalatokhoz, melyek választ adnak az élet értelmének kérdésére a fizikai halálon túl is. A könyv innentől ezzel a belső úttal, az ehhez kapcsolódó különböző jelenségekkel, belső állapotokkal foglalkozik. Egyes fejezetekben allegórikus és költői képekben írja le azokat a belső tájakat, amelyekkel találkozhatunk, és ahol különböző ellenállások és akadályok leküzdésével emelkedhetünk egyre felelé. A Belső tekintet költői képeinek és leírásainak megértése, valamint az Erő megtapasztalása erőfeszítést igényel az olvasótól. Meg kell tanulnia felismerni a belső valóságot az allegóriák mögött. El kell érni egy belső könnyedséget és egy költői nyitottságot. Ez nem könnyű, de az, aki kiutat keres az élet látszólagos ellentmondásaiból, egy nap ki kell hogy lépjen a racionális gondolkodás kereteiből, és új valóságok megtapasztalására kell késszé tennie magát.

Nagyon röviden összefoglalva erről szól tehát a Belső tekintet.

Ahogy arról már szó esett, ezt az írást nem lehet úgy olvasni, mint egy regényt. Elmélkedés és tapasztalatok kell hogy kísérjék az olvasót, ahhoz, hogy az elmondottak valódi mélysége feltáruljon számára.

Ezzel elérkezünk az Üzenet második részéhez.

Erről nem szeretnék sokat beszélni, hiszen – ahogy a címe is mutatja - ez a rész elsősorban magához a Tapasztalathoz nyújt segítséget, nyolc ceremónia által. Ezek a ceremóniák az egyéni és társadalmi élet különböző alkalmaikor kerülnek megrendezésre. Némelyik közvetlen vagy közvetett módon a belső erővel foglalkozik és annak hatásait erősíti fel a közösségi tapasztalat által. Két központi téma, melyek szinte mindegyik ceremóniában megjelennek, a Halhatatlanság és a Szent. Az Üzenet körül alakuló közösségek célja elsősorban olyan területek kialakítása, ahol ezek a közösségi tapasztalatok megszerezhetők, az erővel való munka illetve a ceremóniák során történő elmélkedés elmélyíthető, és az inspiráció felerősíthető. Silo számos beszélgetés során kiemelte annak a fontosságát, hogy - az Üzenet szellemiségével összhangban - ezekben a közösségekben két fontos alapelv kell hogy megvalósuljon: a szabad értelmezés és a szabad alkalmazás. A Szent és a Halhatatlanság olyan fogalmak, amelyek értelmezése sokféle lehet, és a különböző értelmezéseket nem csak tolerálni, de minden esetben tisztelni kell.

A mű harmadik részének címe „Az út”. Itt 17 rövid meditációs téma kerül bemutatásra. Olyan ez, mint jótanácsok egy gyűjteménye, ami azoknak nyújt segítséget, akik le akarják győzni belső ellentmondásaikat, belső egységre törekszenek, és a sprituális felemelkedés útján kívánnak járni. Ezek a „jótanácsok”, rövid mondatok meglátásom szerint olyan mélységgel bírnak, hogy tulajdonképpen magukban foglalják Silo tanításának és az Üzenetnek a lényegét.

Ezzel zárul hát a Silo Üzenete. Végül csak azt szeretném elmondani, hogy ez az írás számomra sokkal több, mint egy könyv. Egy út a szenvedés legyőzéséhez, híd az emberi szellem mély tereibe való belépéshez, kapcsolat a Szentséggel és az emberiség mély ideáljaival.

Őszintén remélem, hogy az új kiadás segíti majd, hogy Silo Üzenete sokakhoz eljusson, és hogy a körülötte létrejövő közösségek hozzájáruljanak egy új emberi kultúra, egy Egyetemes Emberi Nemzet létrejöttéhez.

 

Köszönöm.

Szigeti Judit

Megjelent: 1901 alkalommal