A szeminárium során a megbékélést, mint mély spirituális tapasztalatot közelítjük meg. Megpróbálunk kapcsolatba lépni a bennünk lévő jósággal, a legmélyebb törekvéseinkkel és szükségleteinkkel, a vágyunkkal arra, hogy szabadnak és ellentmondásoktól mentesnek érezzük magunkat. Ezekből a legmélyebb törekvésekből kiindulva közelítünk a megbékélés felé. 

A szemináriumon a résztvevők egyéni és közös elmélkedéssel, rövid vezetett élmények során együtt dolgozzák fel a témát.
A szeminárium kb. 8 órás, fontos, hogy a résztvevők végig tudjanak maradni, hogy mélyen és sietség nélkül elmélkedhessenek. 

"A megbékélés során nem próbáljuk elfelejteni azokat a hibákat, melyek megtörténtek. Nem az emlékezet meghamisításáról van szó. Arról van szó, hogy megpróbáljuk megérteni azt, ami történt, annak érdekében, hogy egy magasabb szintre jussunk el: a megbékéléshez. Semmi jó nem születik – sem társadalmi, sem egyéni szinten – a felejtésből és a megbocsájtásból. Ne felejts, és ne bocsáss meg! A szellemnek frissnek és figyelmesnek kell maradnia, rejtegetés és hamisságok nélkül. Most a legfontosabb kérdést vizsgáljuk a megbékéléssel kapcsolatban, ami nem ismer semmiféle meghamisítást.
Ha keressük az őszinte megbékélést önmagunkkal és azokkal, akik mélyen megsebeztek minket, az azért van, mert az életünk mély átalakítására törekszünk. Egy olyan átalakulásra, amely kivezet minket a neheztelésből, ahol egyértelműen senki nem békél meg sem másokkal, sem önmagával." Silo, 2007