Az elvonulásunk célja egy olyan baráti atmoszféra és költői nyitottság megteremtése, melyben lehetőségünk nyílik inspirált tudatállapotok megtapasztalására, az isteni szerelem megsejtésére és átélésére, és a hétköznapi "én" felfüggesztésére a szúfi költészet és zene, valamint a kerengés gyakorlata által.
Horváth Kriszta segítségével felnyitjuk az elfeledett fényképek zöld bőröndjét, és kézműves technikák segítségével belevarázsoljuk a jelent a múlt fotópixeleibe.
Halottak napja a magunk módján: közös emlékezés, sztorizgatás szeretteinkről, akik már nincsenek itt velünk ebben az időben és ebben a térben. Gyertyagyújtás a monolitnál, az Útmutatás a belső úthoz olvasása, lakmározás - ezek lesznek a programok a jelenlévők igényei szerint.
"A matriarchális barlangok mélyén a szent tűz ragyog, amely a civilizáció és minden spirituális fejlődés alapja.” (Silo).
Barlangokon, barlangrajzokon és a korai vénuszokon keresztül kutatjuk, hogy mi lehet az emberi lény felsőbbrendű céljának első megnyilvánulása, és melyek lehetnek a legkorábbi kézzelfogható nyomai annak, hogy elődeink transzcendens, vallásos tapasztalatokat éltek át.
Kísérletezünk az agyaggal és kerámiakészítés különböző technikáival, hogy az anyagon, a mítoszokon, a tűz jelenlétén keresztül kapcsolatba lépjünk a belső világunkkal, a bennünk rejlő "szenttel", és ezen keresztül más terekkel és időkkel.
“Néha megpróbálok csendben kérni a hétköznapi élethelyzetekben. Például a villamoson, kéréseimbe foglalom az összes utast. Ez megváltoztatja a tekintetemet, ilyenkor nagyon közel érzem magamhoz az embereket.“