"Ezeken a napokon felülvizsgáljuk az életünket, a reményeinket és a kudarcainkat is azzal a céllal, hogy megtisztítsuk a szellemünket minden hamisságtól és ellentmondástól. 

Halottak napja a magunk módján: közös emlékezés, sztorizgatás szeretteinkről, akik már nincsenek itt velünk ebben az időben és ebben a térben. Mik azok a jó dolgok, amikre az életükből emlékezünk, és milyen tulajdonságaikat hordozzuk magunkban?

Egynapos nyitott találkozó.
Néha nehéz a mai világban élni, kapcsolódni, hinni... szeretnénk felébreszteni a belső erőnket, felszabadulni, legyőzni a szenvedést magunkban és a körülöttünk lévőkben... 

Szeretettel várunk mindenkit a következő gyereknapra. A mostani alkalommal Silo első nyilvános beszédében elhangzott kis történettel fogunk foglalkozni, ahol egy hosszú út előtt álló vándor útját követjük végig. Olvasunk, játszunk, és tüzet is rakunk. Akinek van kedve hozhat finomságot, de mint mindig, mi is készülünk ezzel-azzal.  

Közeleg az őszi nap-éj egyenlőség, így szokásunkhoz híven szeretettel meghívunk mindenkit az ehhez kapcsolódó évszakünnepre. Ezek a negyedéves összejövetelek jó alkalmak arra is, hogy röviden megszakítsuk azt, ami az életünkben történik,

“A szenvedés, mely kizárólag szellemi eredetű, a hit, az életöröm és a szeretet előtt hátrál meg.”
Silo, A szenvedés gyógyítása, 1969

Az elvonuláson együtt tanulmányozzuk Dario Ergas: Rövid írás a belső hitről c. írását, és az alapján elmélkedünk a témáról: